Múltunk feltárása nélkül csak halvány sejtéseink lehetnek arról kik vagyunk és miért pont ezt az életet éljük. Ahhoz hogy megértsük önmagunkat, megtaláljuk elakadásaink okait, feltárjuk szorongásaink, rosszkedvünk, kudarcaink magyarázatát vagy megértsük miért ismételjük újra meg újra boldogtalan párkapcsolati forgatókönyveinket, nem elegendő csak saját életünket nagyító alá venni. Szüleink, nagyszüleink soha nem látott őseink tapasztalatai, élményei, félelmei és szenvedései súlyos örökségként befolyásolják sorsunk alakulását.

ahogy Winston Churchill mondta:

"Minél messzebbre nézzel hátra annál távolabbra látsz előre."

Ha ezek a családi tudattalan rejtett zugaiban maradnak megakadályoznak minket abban, hogy szabad életet éljünk. Éppen ezért elengedhetetlen hogy önmagunkra, mint egy kiterjedt kapcsolati háló tagjára gondoljunk és felfedezzük hely meg hány szállal szövi át jelenünket a múlt. Fel kell ismernünk: attól, hogy valamely történésnek vége szakadt hatása még hosszú évek évtizedek elteltével is érezhető a leszármazottak mindennapjaiban.

Generációkon átívelő önismereti utazásra van szükségünk, legyen bátorságunk feltárnunk családunk rég eltemetett történeteit, elindulni a sűrűn benőtt ösvényeken és szembenézni azokkal az erőkkel, amelyek az életünkben munkálkodnak. Egyetlen ember sorsa sem érthető meg a transzgenerációs hatások figyelembevétele nélkül és a változásnak is az egyik legértékesebb kulcsa lehet, ha feltárjuk őseink történetét.

 A nem kívánt gyermek drámája 

Vivette Glover brit pszichológus és kutató, aki a transzgenerációs hatások, különösen a stressz és trauma hatása a fejlődő magzatra és a későbbi generációkra területén végzett jelentős munkát. Az ő munkássága különösen azt vizsgálja, hogyan befolyásolják az anyai stressz, trauma és egyéb környezeti tényezők a magzat fejlődését, és hogyan hatnak a későbbi generációk egészségére és jólétére.

Az „nem kívánatos gyermek” kifejezés Vivette Glover munkájában arra a jelenségre utal, amikor egy gyermek születése, különösen, ha azt az anyai stressz vagy trauma kíséri, valamilyen formában nem kívánt vagy elutasított érzelmi állapotot idéz elő a szülők részéről. Ez nemcsak a gyermek közvetlen érzelmi és pszichológiai fejlődésére hat, hanem hatással lehet a következő generációkra is, mivel az anyai stressz és a szülői érzelmi állapotok befolyásolhatják a gyermekek agyi fejlődését, érzelmi reakcióit és mentális egészségét.

Glover kutatásai azt mutatják, hogy ha az anyák stresszes környezetben vannak terhességük alatt (például ha szorongnak vagy nem kívánt terhességről van szó), az befolyásolhatja a gyermekek későbbi mentális egészségét, és még generációkon keresztül is megjelenhetnek ezek a hatások. A nem kívánt terhesség vagy anyai stressz hatása a gyermekre tehát nemcsak közvetlenül, hanem hosszú távon, más generációkban is érezhető lehet.

Ferenczi Sándor munkásságában a nem kívánt gyermek és a halálösztön két fontos, ám összetett téma, amelyek összefonódhatnak, ha figyelembe vesszük a pszichológiai és pszichoanalitikus elméleteit, különösen azokat a területeket, ahol a gyermekkori tapasztalatok és a szülői attitűdök hatása az egyén későbbi pszichés fejlődésére jelenik meg.

Ferenczi Sándor különös figyelmet fordított a gyermekek pszichológiai fejlődésére, és azt tanulmányozta, hogyan befolyásolják a gyermekek születése előtti és utáni környezeti tényezők, különösen a szülők érzelmi állapota. A nem kívánt gyermekek témája azokra a gyerekekre vonatkozik, akiket az anyák vagy szülők nem várták, nem kívántak vagy nem fogadták el teljes mértékben. Ezt az elméletet gyakran a gyermek pszichológiai fejlődésére gyakorolt negatív hatásokkal társítják, mint például az érzelmi elutasítottság vagy a szülői figyelem hiánya, amelyek hosszú távú hatással lehetnek a gyermek későbbi önértékelésére, kapcsolataira és pszichés állapotára.

Ferenczi az ilyen típusú érzelmi elutasításokat és a nem kívánt gyermekek helyzetét a pszichoterápiás munka során is fontosnak tartotta, mivel ezek a gyermekkori élmények és trauma hatással lehetnek a későbbi felnőttkori szorongásra, kapcsolati problémákra, vagy akár destruktív viselkedési mintákra.

A halálösztön megjelenhet a gyermekkorban tapasztalt elutasítások, érzelmi megterhelés vagy nem kívánt helyzetek következményeként, mivel ezek az élmények a pszichében destruktív impulzusokat, önsorsrontó hajlamokat válthatnak ki. Ferenczi számára a halálösztön nemcsak az egyéni belső impulzusokat jelentette, hanem a külső világ hatásait, mint például a szülők érzelmi állapota, amik a gyermek számára fenyegetést vagy elutasítást jelenthettek, és így a szorongás, az önértékelési problémák és akár az önpusztító viselkedés kialakulását is eredményezhették.

A nem kívánt gyermek és a halálösztön összekapcsolása különösen abban az értelemben érdekes, hogy a nem kívánt gyermekekkel kapcsolatos érzelmi elutasítás és trauma olyan pszichés állapotokat válthat ki, amelyek a halálösztön erősödéséhez vezethetnek. Az elutasítás, az érzelmi elhanyagolás és a szülői szeretet hiánya olyan hatásokat gyakorolhatnak a gyermekre, amelyek a későbbi életükben önpusztító viselkedésformákhoz vagy a halálösztön megjelenéséhez vezethetnek.

Ferenczi ezen a területen a gyermekkori élmények és a pszichés fejlődés közötti szoros kapcsolatot hangsúlyozta, és arra figyelmeztetett, hogy a pszichoterápiás munkában a gyermekkorban megélt elutasítások és az azokkal kapcsolatos érzelmi élmények feldolgozása kulcsfontosságú a későbbi destruktív tendenciák megelőzésében.

Ferenczi Sándor munkásságában a nem kívánt gyermekek és a halálösztön kérdései szorosan összefonódnak, hiszen mindkét jelenség a pszichés fejlődés és a családi dinamika hatását mutatja, amelyek hosszú távon befolyásolhatják az egyén mentális állapotát. Az érzelmi elutasítás, a traumák és a halálösztön dinamikája különösen fontos szerepet játszik a pszichoterápiás kezelésben, mivel segíthet megérteni, hogyan formálódnak a korai gyermekkori élmények és hogyan befolyásolják a későbbi viselkedést és pszichés egészséget.

Ezt árnyalhatja, ha a gyerek környezetében van legalább egyvalaki aki pozitív képet tükröz vissza a gyerekre.

Ludwig Janus és Helga Hasing német pszichológusok és terapeuták, akik a pszichoanalitikus elméletek és a fejlődéslélektan területén dolgoztak. A "boldog ősállapot" kifejezés a pszichoanalízisben egy olyan állapotra utal, amely a kisgyermekkorra, illetve a korai pszichológiai fejlődésre vonatkozik. A fogalom lényegét a teljes bizalom, a szeretet, a gondoskodás és az érzelmi biztonság jellemzi, ami elengedhetetlen a gyermek pszichológiai egészségéhez és fejlődéséhez.

A boldog ősállapot jelentése

A "boldog ősállapot" kifejezés a pszichológiai és pszichoanalitikus elméletekben az első, ideális fejlődési szakaszra utal, amely a kisgyermek életének kezdeti hónapjaira vonatkozik. Ebben az állapotban a gyermek még nem éli meg a világot fenyegetésként, mivel minden szükséglete – legyen az táplálék, melegség, biztonság vagy szeretet – kielégítve van. Az anya és gyermek közötti kapcsolat ebben az időszakban alapvető, és a gyermek érzelmi és pszichés fejlődése erősen függ attól, hogy az anya mennyire képes biztosítani ezt a biztonságos, gondoskodó környezetet.

Ez az állapot egyfajta „aranykori” élményként van jelen a pszichoanalitikus elméletekben, ahol a gyermek minden igénye kielégül, és még nem küzd a világban való önálló helytállás terhével. Az ilyen ideális környezet segíti elő a gyermek pszichés stabilitását, alapot ad a későbbi érzelmi és szociális fejlődéshez.

Ludwig Janus és Helga Hasing munkásságában a korai gyermekkor pszichológiai fejlődésére és a gyermekek érzelmi szükségleteire helyezték a hangsúlyt. Janus és Hasing fontos kutatásokat végeztek, amelyek a gyermekek életének korai szakaszaiban megjelenő pszichés folyamatokat, illetve a szülő-gyermek kapcsolatokat vizsgálták. Az ő elméleteikben a boldog ősállapot gyakran a megfelelő szülői gondoskodás és a biztonságos érzelmi közeg meglétével kapcsolódik, mivel ezek alapozzák meg a gyermek egészséges mentális fejlődését.

Janus és Hasing szerint a gyermekek pszichológiai fejlődése során fontos szerepe van annak, hogy az első éveikben érezzenek biztonságot, szeretetet és stabilitást, hogy elkerüljék a későbbi problémák kialakulását, például szorongást vagy kapcsolati nehézségeket. A „boldog ősállapot” tehát nemcsak a pszichológiai stabilitás alapját adja, hanem azt is jelenti, hogy a gyermekek a későbbiekben képesek lesznek szoros, egészséges kapcsolatok kialakítására is, mivel az alapvető érzelmi biztonság és szeretet már megvolt számukra az első években.

A „boldog ősállapot” gondolata azt is sugallja, hogy a gyermekkorban átélhető optimális fejlődési környezet későbbi életszakaszokra is hatással van. Ha a gyermek ezen első évek során biztonságot, figyelmet és szeretetet tapasztal, az hozzájárulhat a felnőttkori pszichológiai jóléthez. Azonban, ha a gyermek nem éri el ezt az állapotot, például érzelmi elhanyagolás, elutasítás vagy trauma következtében, akkor az későbbi szorongáshoz, önértékelési problémákhoz vagy kapcsolati zűrzavart okozhat.

Összefoglalva, a "boldog ősállapot" a korai gyermekkori fejlődés kulcsfontosságú ideális állapotát jelenti, amelyet Ludwig Janus és Helga Hasing is hangsúlyoztak munkáikban. Ez az állapot biztosítja a gyermek számára a pszichológiai alapokat, amelyek elengedhetetlenek a felnőttkori érzelmi egészséghez.

Mark Wolynn pszichoterapeuta és a családi trauma szakértője, aki a transzgenerációs traumák és azok öröklődésének témájában végzett jelentős munkát. Wolynn kutatásai és elméletei középpontjában a "családi traumák öröklődése" állnak, és azt vizsgálja, hogyan hatnak a családi generációk közötti traumatikus élmények az utódaik mentális és érzelmi állapotára.

Családi traumák és öröklődés

Wolynn munkájában különösen arra fókuszált, hogy a családokban megélt trauma nemcsak közvetlenül a szenvedők életére hat, hanem az utánuk következő generációkban is megnyilvánulhat, anélkül hogy a következő generációk közvetlenül átélnék az eredeti traumát. Wolynn elmélete szerint az ilyen típusú traumák transzgenerációsan öröklődnek, azaz a szülők vagy nagyszülők, akár tudat alatt, továbbadhatják a következő generációk számára az érzelmi hatásokat, amelyek a trauma nyomait hordozzák.

Ez a transzgenerációs trauma a következő módokon nyilvánulhat meg:

• Viselkedési minták és szorongás: A családi trauma következményeként a gyerekek és unokák ugyanazokat a szorongásos viselkedési mintákat alakíthatják ki, mint a traumát elszenvedő családtagok.
• Érzelmi örökség: Az érzelmi fájdalom, félelem, szorongás vagy elutasítás olyan mély érzelmi hatások, amelyek a következő generációkban is megjelenhetnek, s ezek hatással lehetnek az egyén kapcsolataira, önértékelésére és pszichés egészségére.
• Fizikai tünetek: A trauma hatásai nemcsak pszichológiai, hanem fizikai szinten is jelentkezhetnek, például olyan betegségekkel, amelyek öröklődhetnek a családban, és amelyek a trauma szellemi és testi megnyilvánulásai.

Családi trauma és öröklődés kezelése

Wolynn elmélete szerint az egyik legfontosabb dolog, amellyel a családi traumák öröklődése megszakítható, az a tudatosság és a tudatos munka ezen traumák feloldásán. A terápia és a feldolgozó munkák során a családi történetek és traumák feltárása, a trauma közvetlen hatásainak megértése, valamint a kapcsolódó érzelmi blokkok oldása segíthet a következő generációk számára megszabadulni a családi traumák örökségétől.

Az öröklött trauma jelei

Wolynn különböző jeleket és viselkedési mintákat is leír, amelyek arra utalhatnak, hogy egy személy transzgenerációs traumát hordoz:

• Azonosulás a családtagok fájdalmával: Az érzelmi fájdalom, szenvedés és trauma érzékelése anélkül, hogy a személy közvetlenül átélné azt. Például a gyermek olyan érzelmi terheket hozhat, amelyek az egyik szülőhöz vagy nagyszülőhöz kapcsolódnak.
• Öröklött szorongás vagy félelem: Ha valaki olyan szorongással vagy félelemmel küzd, amely nem magyarázható a személyes életével, lehet, hogy a családból származó trauma hatásaival áll kapcsolatban.
• Történetek ismétlése: A családokban gyakran előfordulhat, hogy egy generáció ugyanazokat a történeteket, problémákat vagy viselkedési mintákat ismétli, mintha a trauma öröklődne.

Wolynn módszerei a trauma feldolgozására

Mark Wolynn hangsúlyozza, hogy a családi traumák feldolgozásának kulcsa a tudatosság és az érzelmi tapasztalatok kezelésén keresztül történik. Szerinte a terápiás munka és a családi történetek újraértelmezése lehetőséget ad arra, hogy a trauma öröklődési lánca megszakadjon. A trauma feloldásának fontos része az, hogy az érintettek megértsék, hogyan hatott a családjuk története a saját életükre, és hogyan szabadulhatnak meg a transzgenerációs terhektől.

Wolynn a terápia során a családi minták és a múlt traumái feltárására fókuszál, és segít az embereknek abban, hogy felismerjék a családi generációk közötti összefüggéseket és a bennük rejlő hatásokat. Az a célja, hogy megszüntesse a családokban fennálló destruktív mintákat, és biztosítja a lehetőséget arra, hogy az érintett személyek egészségesebb módon folytathassák a saját életüket.

Összegzés

Mark Wolynn munkájában a családi traumák öröklődését vizsgálja, és azt, hogyan hatnak ezek a traumák a következő generációkra. Az általa kifejlesztett megközelítések és terápiás munkák célja, hogy segítse az embereket abban, hogy tudatosan dolgozzanak fel családi traumáikat, és megszakítsák a negatív öröklődési ciklusokat. A családi trauma felismerése és kezelése kulcsfontosságú lehet a mentális és érzelmi egészség javítása szempontjából, és segíthet a következő generációk számára megszabadulni a múlt terheitől.

Kérdések: 

Mit tudsz a fogantatásod körülményeiről?

Vágyott és várt gyerek voltál-e?

Miként fogadta a tágabb család az étkezésed hírét?

Hogyan készültek a születésedre?

Mit tudsz a születésed körülményeiről?

Ismersz-e történeteket a csecsemőkorodból?

Őriztek-e a családban fényképeket, emlékeket a csecsemőkorodról?

Forrás: Orvos-Tóth Noémi : Örökölt sors  Családi sebek és a gyógyulás útjai 

ChatGPT